Íztelen és vértelen Annie Mary
 
Angol-francia koprodukció, ráadásul zenésként aposztrofált és Jonathan Pryce a főszereplő. És hihetetlen, de az Ízig-vérig Annie Mary nem olyan, mint e pár bevezető szó alapján gondolnánk.
Volt egy film. A Little voice. Egy kislányról szólt, akinek istenadta csodálatos hangja volt, de csak halott édesapja emlékének énekelt egyedül, magányos kis emeleti szobájában.

Merőben giccses volt, de mégis ettől lett az egész kerek, szép és őszinte.
Az Ízig-vérig Annie Mary is valami ilyesféle akart lenni nyilván. Csak sajnos ez nem jött össze. Részemről tökéletesen érintetlen maradtam lelkileg, testileg, mindenhogy.



Ogwban kezdődik a történet, aholis él egy lány, akit apja finoman szólva is terrorizál.
Napra nap csak azt hallja Annie Mary, hogy ő milyen szerencsétlen, használhatatlan és életképtelen. Merthogy apu nem hagyja élni. Akit egyébként csak szerényen a Völgy Hangjának neveztek el, többnyire Puccini áriákkal szórakoztatja ugyanis a népet. És persze tényleg kiváló hangja van, de van neki még tenyérbe mászóan undorító modora is.
Jack apukáért rajong az egész város, Mary pedig tényleg szánalmas. Vagy az se. Az egyetlen használható fiúnak a városban, aki ráadásul papnak készül, még fizetni is hajlandó volna, hogy lefeküdjön vele.
Zugdohányos és rémesen főz. De állítólag, amíg világszép és angyalian kedves anyja élt, énekelt. Azt mondják nagyon szépen. Kékszalagot is kapott, meg ösztöndíjat Milánóba. De sajnos anyu meghalt, apu meg elővette legsimább modorát és a lány bezárkózott. A saját kis világába.
Eközben él a városban egy másik lány, aki halálos beteg és mindenkinek egyfolytában azon jár az esze, hogy pénzt gyűjtsön a szerencsétlennek, hogy eljuthasson Disneylandbe. Mintha Bethan annyira erre vágyna. Persze a jószándék a lényeg.


Az apa szerepében a kiváló Jonathan Pryce próbál domborítani, de csak néha tud belőlem bármifajta érzelmet kicsikarni. A furaarcú Rachel Griffiths pedig, aki a hányattatott sorsú lány bőrébe bújt, még csak szánalmat sem ébreszt.
Annyira bugyuta az egész és annyira kevéssé mókás, hogy az már szinte hihetetlen. Még az abszurdra vett poénok is erőtlennek bizonyulnak.
A rendező-forgatókönyvíró Sara Sugarman mindennek ellenére is több díjat zsebelt be e "mű"-alkotásért.

Karaktereit a már jól bevált módon szélsőségesre faragta, ami többnyire mindig bejön, bár bicskája látványosan életlennek bizonyult. Dundi idősödő hölgyemény, aki énekesi karrierre vágyik, annál is idősebb néni, aki egy éve költözött el apjától, mert összevesztek, egy agyonsminkelt tinianya, aki többnyire lazára veszi a figurát, egy homoszexuális pár, akik közösen vezetnek egy vegyeskereskedést és akkor még a nimfomániás süticsodákat gyártó özvegyről nem is esett szó.
Valahogy mégis teljesen hidegen hagy mindőjük sorsa, jövője és múltja. És igazából az sem érdekel, hogy esetleg a film végéig tényleg kiderül-e, Annie Marynak van-é hangja vagy mégsem. Még csak az se hangol le igazán, mitöbb depresszióba se ránt, amikor a gonosz apuka szélütéssel kerül haza és lánya végre nyeregben érezheti magát. Szánalmasnál is elenyészőbb próbálkozásai pedig már többnyire kigondolásuk pillanatában halva születnek.



Nincsenek kiemelkedően szép vagy izgalmasan groteszk képek, a történet is kevesebb annál, mintsem jelzőt fecséreljek rá és a figurák sem igazán kidolgozottak.
Olyannyira kevés ez a film, hogy még az igényes és szép zene sem tántorít el attól, hogy egészen másfelé kalandozzanak a gondolataim. De talán inkább teljesen letompít, így gondolkodásra sem tesz képessé a mű. Főként nem magával a művel kapcsolatban.
A nyilvánvaló végkifejlet pedig rémesen lassan közeleg. Szinte alig bírom kivárni. Már menekülnék korábban.
Szepesi Krisztina
 Értékelje a cikket: tetszett nem tetszett
Küldje el a cikket ismerősének!
feladó neve:  
feladó e-mail címe:  
címzett neve:  
címzett e-mail címe:  
Hozzászólás a fórumban:
Belépés
Név:  Jelszó: 
 
17. nyári tánc- és mozgásműhely a Műegyetemen
Salsa, hastánc, flamenco és további érdekes táncok elsajátítására vállalkozhatnak, akik beiratkoznak a BME Kulturális Csoportjánál augusztus 3-án induló kéthetes kurzusra.
Állatiasan emberi barbárok
Szegeden, július 27-én mutatták be, a Közép-Európa Táncszínház előadói a Barbárok című megrázó, és "színes" produkcióját a nagyon nagyra nőtt, érdeklődő publikum előtt.
Wert király, vert ember
Július 26-án este Fehér Ferenc "Wert király" című egyszemélyes táncelőadásában gyönyörködhetett, borzonghatott a szegedi közönség.
Colorvízió a Duna Galériában
Hübel Péter fotóművész saját különleges kompozícióit kapta lencsevégre, melyek augusztus 11-ig láthatók a Duna Galériában.
Kis szõnyegen nagy csodák
A Thealter International programjában is szerepel Krétakör előadás, mint ahogy minden fesztiválon feltűnik e tehetséges társulat. Ezúttal a legújabb, Leonce és Léna című produkció zengett a Régi Zsinagógában.
MASZK, azaz Thelater International
Szerdától vasárnapig éledhet magára a megrögzött színházrajongó, a Szegeden vizitelő illetve az egyszeri lakos.
Az első előadások egyike a Hólyagcirkusz Társulat produkciója volt.
Újra népes a Völgy
A Művészetek Völgye névre keresztelt rendezvénysorozat július 26. és augusztus 4. között egyaránt várja a visszatérőket és az idén elsőként ellátogatókat.
| Médiaajánlat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu
© Terasz.hu Kft. 2001. Terasz ® minden jog fenntartva!