| |
 |
Nem lehet pontosan tudni, hogy honnan ered a spárga.
Európából vagy Ázsiából.
A legrégibb kontinensen több ezer éve termelik, és hasznosítják ezt az igen fontos növényt.
Egyes nemzetek díszítésre használták, mások táplálkozásra.
Ma már mindenhol termelik, de elsősorban a földközi tenger vidékén.
Mintegy nyolc-tíz fajtája ismeretes, amelyek nemesített változatai az elõdöknek.
A növény erõs gyökérzete lassan fejlõdik ki, de késõbb nem igényel nagy gondozást.
Étkezésre a fiatal hajtásait használjuk.
A spárga az egyik leghasznosabb növényünk, melyet ajánlatos inkább nyersen fogyasztani, mert túlságosan értékes ahhoz, hogy fõzéssel károsítsuk gyógyító erejét.
Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, nátriumot, káliumot, A vitamint, niancint, fólik savat, és C vitamint. Fogyasztása hatással van számos belsõ elválasztású mirigyre, így az agyalapi mirigyre, a mellékvesékre a pajzs- és a tobozmirigyre.
Jótékony hatással van továbbá a szívmûködésre, a májra, a hasnyálmirigyre, a lépre, a tüdõre és a bõrre.
Lúgos tartalma miatt fogyasztása ajánlott mindenki számára, mert helyreálltja a vér sav-lúg egyensúlyát.
Nemcsak a vesemûködésre hat, de vízhajtónak is használják.
A legértékesebb spárga a friss zöld hajtás.
A megmosott növényt centrifugázzuk ki.
Négy-öt hajtásból kapunk egy fél csészével. Ezután felhígítjuki.
Mivel rendkívül magas a lúghatása, az ásványok és nyomelemek tartalma következtében, ajánlatos más zöldséglével keverni, mint például az uborkalé, a paradicsomlé vagy a zellerlé.
|
|
|
|
|
|
