| |
 |
| Bizonyos viselkedések kóros szenvedéllyé válhatnak, amelyek leküzdése az esetek nagy részében szakembert kíván. Ilyen viselkedésfüggőség a vásárlási kényszer mellett a kényszeres evés (bulímia), a kleptománia, a játékszenvedély, a munkamánia, bizonyos szexuális aberrációk, és olyan az emberek többsége által csak rossz szokásként kezelt betegségek is, mint a hajtépegetés, a körömrágás és az orrpiszkálás.
|
A kényszeres vásárlást pszichiátriailag a kényszer- vagy szenvedélybetegségek közé sorolják. Kényszerbetegség annyiban, hogy más ide sorolható kórképekhez hasonlóan (például hipochondria, tisztaságmánia), a beteget szorongást keltő kényszergondolatok, rögeszmék gyötrik - kényszervásárlás esetében ez a vásárlási késztetése. A beteg szorongása akkor csökken, ha ezeknek a gondolataiba betolakodó "parancsoknak" engedelmesekedik, és vásárol. Annyiban viszont szenvedélybetegség, hogy a vásárlás olyan túlzott vagy kóros szokássá válik, ami a káros szerekhez hasonlóan rabul ejti áldozatát.
A vásárlás akkor válik kényszeressé, ha egyetlen örömforrássá válik, ha túl sok felesleges holmit, komoly családi konfliktust, anyagi problémát és bűntudatot erednyményez.
|
Dr. Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai Osztályának főorvosa, a viselkedésfüggőségek egyik legjelentősebb hazai szakembere a Terasz kérdésére válaszolva elmondta, hogy a vásárlási szenvedéllyel küzdők a megvett holmik harmadát soha nem használják. A nőbetegek elsősorban ruházati cikkeket, cipőt, ékszert, bizsut vagy illatszereket, a férfiak pedig CD-ket, autóalkatrészeket és könyveket vásárolnak. A kényszervásárlás nemi megoszlása nagyon érdekes. A betegségben szenvedők 90%-a nő, és csak 10%-a férfi. Németh Attila ezt azzal magyarázza, hogy egyrészt a nők egyébként is szívesebben vásárolnak, másrészt pedig a vásárlás hagyományosan női feladatkör, hiszen fontos része a háztartás vezetésének. Ezzel szemben tipikusan férfi függőség a játékszenvedély.
Érdekesség még, hogy a közhiedelemmel ellentétben a kényszeres vásárlás nem a gazdagok betegsége – ha valaki anyagilag kevesebbet engedhet meg magának, hát „kicsiben” űzi ezt a „sportot”. Nem csak a plázákban lehet „kényszervásárolni”, de a használtruha üzletekben, az aluljárókban, olcsó kínai- és ócskapiacokon is. Tehát az anyagi helyzet nem befolyásolja a veszélyeztetettséget.
|
| Dr. Németh Attila szerint a betegség kialakulása nem köthető ugyan konkrét személyiségvonásokhoz, de az érzelmileg labilisabb személyek fogékonyabbak mindenfajta viselkedésfüggőségre. Nagyobb az esélye annak, hogy a hangulati labilitással küszködő emberek - szemben lelkileg erősebb társaikkal - egy-egy érzelmi problémát kevésbé tudnak megoldani, és nem megfelelő megküzdési mechanizmust sajátítanak el a bajok orvoslására, vagy hiányzó/elapadt normális örömforrásuk pótlására.
|
|
Magyarországon, az amerikai statisztikákat és a szakemberek tapasztalatai figyelembe véve, a lakosság feltehetően ½-1%-a szenved kényszeres vásárlásban. Ez minimum 50.000 embert jelent. A legtöbb beteg azonban nem ismeri fel, hogy egy gyógyszerekkel és pszichoterápiával gyógyítható betegség áldozatai. Akik mégis orvoshoz fordulnak, általában egyéb pszichés problémával teszik – legtöbbször depresszióval, szorongással, valamilyen fóbiával vagy bulímiával - és csak a terápia során derül fény erre a viselkedészavarra. Pedig ha időben segítséget keresnének, sokszor tragikus kimenetelű helyzetektől – eladósodástól, megromlott házasságtól, növekvő szorongástól és depressziótól – kímélhetnék meg magunkat és környezetüket.
|
|
|
|
|
|
