| |
 |
|
Az emberek többsége a szenvedélybetegségeket még ma is bizonyos kémiai anyagok használatához kapcsolja. A közismert függőségeken - a drog- és nikotinfüggőségen illetve az alkoholizmuson - kívül egyéb addikciók is léteznek, és a szakemberek újabban bizonyos viselkedési zavarokat is ide sorolnak. A társadalom ugyanis hajlamos elfeledkezni az összes többi függőségről és szenvedélybetegről, illetve arról a tényről, hogy ezek betegségek, melyek kezelhetők, és nem csupán a lecsúszott egzisztenciával és a bűnözéssel kapcsolatosak, sőt mintapolgárok is áldozatokká válhatnak. A Szenvedélyek Napjának egyik fontos célja, hogy felhívja mindezekre a figyelmet.
|
| Pszichopatológiai, biológiai és terápiás hasonlóságok alapján szenvedélybetegség lehet a hajtépegetés (trichotillomania), a körömrágás (onychophagia), az orrpiszkálás (rhinotilexomania), a kényszeres evés (bulimia), a kényszeres vásárlás és a lopás kóros szenvedélye (kleptománia) a játékszenvedély, a társfüggőség és bizonyos szexuális aberrációk (parpfíliák).
|
A szenvedély önmagában, "normális" mértékben az önmegvalósítás egy konstruktív formája, a szenvedélybetegség azonban csak ezt az illúziót kelti. Abnormalitásról, betegségről tehát csak akkor beszélünk, amikor a szenvedély miatt az illetőnek komoly problémái lesznek az életvitelében: a családban, a személyes kapcsolataiban, a munkahelyén, és mindez sokszor előbb-utóbb valamilyen testi betegségbe is torkollhat. A kulcsszó tehát a kontroll.
Az említett szenvedélyeknek, viselkedési formáknak egyike-másika, vagy közülük akár több is szinte mindenkire jellemző lehet. Betegséggé akkor válik, ha valamilyen kényszeres cselekvést kell az illetőnek végrehajtania ahhoz, hogy kellemes állapotot érjen el, mivel a "természetes" örömforrások már nem hoznak számára oldottságot, és ha kényszeres cselekvésében gátolják, szenved, mivel fontos, sokszor egyetlen örömforrásától fosztják meg.
|
|
A szenvedélybetegségnek és viselkedészavaroknak sok a közös tulajdonságuk: sok esetben öngyógyító kísérletekről van szó. Ha például valaki kisgyerekként súlyos lelki vagy testi traumát szenved el, ezeknek az eseményeknek a feldolgozatlansága, illetve az ezek okozta veszteségélmény felnõttkorban könnyen addiktív viselkedést alakíthat ki. A trauma azonban szociális természetű is: ha valamitõl nagyon szenved az illető, a lététől, a családjától, a partnerétől, az egzisztenciális helyzetétől, s ez a szenvedés elviselhetetlenné válik, ezért valamilyen megoldást keres. Ezek a megoldások menekülési kísérletek az adott helyzetbõl, s átmenetileg valóban enyhülést hoznak, ezért válik valaki szenvedélybeteggé.
|
A szakemberek genetikai hajlamot feltételeznek a szenvedélybetegség hátterében, mivel ezek a betegségek sokszor fordulnak elő elsőfokú rokonoknál. Az ilyen jellegű kóros viselkedésformák leginkább 20-30 éves korban kezdődnek. Az evési rendellenességek, a kényszeres vásárlás és kleptománia jellegzetesen női betegségek, míg a kóros játékszenvedély és a szexuális aberrációk inkább a férfiaknál fordulnak elő. A betegek gyakran egyszerre több viselkedészavarban is szenvednek. A tünetek sokszor együtt fordulnak elő depresszióval és alkoholizmussal.
A Szenvedélyek Napján a különböző szenvedélyektől való függőséggel, az ezzel járó szenvedéssel, a betegségek kezelési lehetőségeivel, és olyan civil szervezetekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, amelyek az addikciók áldozatain próbálnak segíteni. A szervezők mindenkit szeretettel várnak az ingyenes programokra.
|
|
|
|
|
|
